Barátság
"A barátság, mint fogalom el nem mondható a barátság egy érzés mi kézzel nem fogható...."
Hogy magamat idézzem...De ez igaz. A barátság nem egy szó vagy egy elfoglaltság, vagy egy hobbi. Nem, hogy valaki Barát legyen, ahhoz fel kell nőni. Ez nem tanítható vagy elsajátítható, ezt érezni kell, a szívünkben. Lehet, hogy csöpögősen hangzik, de akinek van, vagy volt igaz barátja az tudja, hogy miről beszélek. Ezt az érzést úgy tudnám leírni, ahogy én átéltem. Mint minden embernek nekem is van egy ismeret köröm. Itt vannak haverok és jófejek, de hogy valakire azt tudnám mondani, hogy Igaz Barát, olyan ember az életembe csak egy van. Ez nem azt jelenti, hogy nincsennek barátaim, de vannak, de az igaz barátság megint más. Ezt a személyt én már lassan hét éve ismerem. Nagyon sok mindent együtt csinálunk, és mindent tudunk a másikról. Betudjuk fejezni egymás gondolatait, megértjük a másikat félszavakból és persze becsapni se tudnánk egymást. Szinte olyan mint a fél lelkem. Ha neki rossz kedve van, akármilyen vidám is vagyok, nem tudok örülni én se. Ő mindig fel tud vidítani és mindent megtudunk beszélni egymással. Én úgy gondolom az ilyen emberből kevés van és nagyon meg kell becsülni őket. Persze a barátságnak alapvető feltételei is vannak: gondolok az őszinteségre, a kölcsönös bizalomra és empátiára. Százszónak is egy a vége, a barátságot ki kell érdemelni. Fontos, hogy mindenbe segítsetek és ott legyetek egymásnak és nem csak a jóba. Sajnos most és se tudok igazán "jó barát" lenni. Ugyan is az LB.-nek olyan problémája van, amibe nem tudok segíteni. Ilyenkor többet ér minden bölcs és segítő szónál, egy igazi őszinte ölelés és ezzel mindent el tudsz mondani.
By:Netti
