Múltkor a nap modásába, a "két oldalról" írtam. Nos, most valahogy én is így érzem magam. Amikor olvastam az idézetet, akkor azt éreztem, hogy ez telibe trafált. Úgy érzem, hogy "kettészakadtam" és nem találom az egyensúlyt. Nem az a jó szó, hogy az egyik oldal vagy a másik, még csak alteregónak sem nevezhetném. Én vagyok, mindkettő. Egyszerűen, csak fogalmazzunk úgy, hogy van egy bizonyos dolog ami foglalkoztat. Egy olyan dolog, amiben megváltoznának bizonyos dolgok. De én nem akarok változást, azt szeretném, hogy minden így maradjon, vagy inkább olyan legyen mint volt. Mégis valahogy várom az újat. Fura mi? Jogosak azok a gondolatok, hogy: hűha ez nem normális, vagy ez kit érdekel. Igen, igazatok van, írhatnék másról. Tragtálhatnám, hogy milyen fontos tovább lépni, élni a jelenben, vagy bármi mást.....de inkább leírom azt ami jelenleg velem történik, hátha (habár remélem senki), de mivan ha mégis valaki az én cipőmben jár. Nekem szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy már semmi sem a régi. Ezt megpróbálom elfogadni, és azt mondani, hogy minden oké. Habár már semmi se az.
Ennek az egész bejegyzésnek az volt a lényege: Hozhat olyat az élet, hogy két dolog közül kéne választanod. Lehet, hogy most vagy abban a helyzetbe, vagy leszel. A lényeg ha nem vagy biztos a döntésedben, az nagy baj. Próbálhatod, a pró/kontra dolgot. De semmin nem változtat, nem lesz könnyebb, azonban egy biztos, hiába azt mondod, hogy nem tudod: ez nem igaz. Valahol mélyen legbelül, már tudod, hogy mit akarsz. Próbáld ezt a felszínre hozni. Persze, könnyű mondani, de valahol már én is tudom, hogy mit akarok. Ezt megpróbálom a "felszínre hozni". Következménye lesz a döntésednek, de nem tehetsz mást.
Ha te nem vagy ilyen helyzetben, akkor gondolj erre akkor, ha netalántán valamikor majd ilyenbe leszel:
Netti