Vannak fontos személyek az életünkben, akiket szeretünk hiába csinálnak hülyeséget, vagy csaptak be minket. Sok mindent elnézünk és talán még akkor is szeretni fogjuk őket ha már az utjaink eltávolodnak, vagy egyszerűen csak más...minden más lesz, és megváltozik. A fontos személy az életünkben akkor is ugyan azt a pozíciót fogja betölteni akármi is történjen.
Az emberek gyakran használnak felelőtlen szavakat, vannak akik csak úgy mondják, hogy igaz barát, legjobb barát stb. de érzés nincs mögötte. Nos van amikor akkor lesz valaki "jó barát" ha őszinte. Hogyha hagya hogy segítsenek. Persze vannak akik erősek, és a jaj szó helyet az utolsó csónak erelyével nem a partra eveznek hanem mégbentebb. És hogy ez hova vezet? A mélybe avagy valaminek a kezdetébe. Hogy ki csinálta jól? A társ, aki a parton maradt és segítség nyújtás helyett csak figyeli hogy elmegy, vagy aki a csónakban van és segítség kérés helyett csak előre megy. Habár a társ jegyet sem kapott a csónakba....És csak utólag jön rá hogy a csónakban ülő tényleg más vagy csak egy álarc? Túl sok a furcs és megválaszolatlan, zsákutcába vezető kérdés. De van egy ami talán a legfontosabb: nem az, hogy miért, tényleg az vagy ez csak egy látszat hogy ne sérüljön, hanem az: hogy hová tart a csónak?
u.i: sajnálom ha ez kissé zavaros lett, vagy rejtélyes.
Netti