Előző bejegyzésemben az álmokról írtam. Hát igen, ideje lenne megfogadnom a saját tanácsaimat. Azonban az történt velem, hogy a legjobb barátnőm kapott egy lehetőséget. A lehetőséget a felé, hogy elérje azt amit mindig csinálni akart, és hogy megélje az álmát. Tiszta szívből örültem és örülök neki. Viszont elgondolkoztam, hogy mindig csak töprengek hogy milyen lenne, ha...Épp az egyik kedvenc zenekaromat hallgattam:
"Féltve őrzött álmunk mindig visz tovább, megtart, mint egy háló, ringat, hogyha fáj. Néha majd az úton zsákutcába érsz, de közben annyi újat átélsz és remélsz. Egy új kanyar, esélyt takar. Menj,küzdj az álmodért, minden vágyadért, mi benned él. Győztes lesz a harc, ha nincs több hátraarc, végül majd tiéd, miért szívből küzdenél."
"Álmodj te is nagyot bátran helye van a nagyvilágban, nézd, gyere nézd! Írj a földön legendákat, s híre majd az égig szállhat, ha kész, az egész. Nem kicsi a tét, hát küzdj ma még!"
....és rájöttem, hogy ha nem teszek a felé amit szeretnék, mindig is bánni fogom. Ha nem próbálom meg, egész életemben ott lesz az a: mi lett volna ha?
És épp ezért tenni kell. Csak kár hogy ilyen sokáig tartott amíg rájövök, hogy mit akarok, ki akarok lenni.
Netti