A mai nappal hivatalosan is elkezdődött egy újabb tanév. Új év, új lehetőségekkel. Azonban nekem nem változott semmi, sőt. Vége az első napnak és előre látom az évemet, amit majd végigszenvedek. Mert a mai nap már tele volt megpróbáltatásokkal. Először látni a "régi szerelmet", új padtársat keresni, barátokban csalódni, és elfogadni hogy van aki egész egyszerűen, bárhogy próbálkozok és igyekszek nem kedvel. Kezdjük az elején. Mikor megérkeztem, engem hűvös hangulat köszöntött. Vagyis a lány akivel a nyaram egy részét töltöttem, úgy kezelt mint egy idegent. A megbeszélt: de jó lesz majd padtársak leszünk, elmaradt. Viszont nem értem, a rám nehezedő számomra egyértelmű, de úgy csinálok mintha mi sem történne és szeretlek "haragot". És igen, ott van még a: te nem tudod, de előző évbe bejöttél és most még friss "túl lépés" dolog is ott van. Vagyis egy szóval: szívás. Ez az egész. Nem mondom senkinek, mert nem értik. Nem értik azt, hogy mi esik rosszul ebben. Pedig egész egyszerűen az, hogy ha nem is áll szándékukban érzem, hogy én ehhez most nem kellek. Nem kívánatos személy vagyok egy egy beszélgetésben, vagy sétában. És ez apróság, mert tudom, hogy van ami nem rám tartozik. De egy részem azt kívánja, hogy olyan legyen pár dolog, mint tavaly. Persze az az év sem volt jó, de mégis vannak szép emlélkek és tudtam, hogy az LB-m mindig mögöttem áll.
Írjátok le, hogy neketek milyen volt a tanév kezdés. Várom leveleiteket vagy kommentjeiteket a blogban. Bátran írjatok érzéseitekről, emlékekről, hogy mit vártok az új tanévtől. Nektek, hogy telt az első nap?
Netti