Ha az ember nem bízik meg senkiben, akkor lemarad az élet legszebb pillanatairól. De ha túl hamar adsz bizalmat akkor csalódhatsz. Ha túl hamar alkotsz véleményt valakiről akár jót, akár rosszat, ahhoz a mércéhez fogod mérni. Amit akarok mondani az az, hogy mindenben van rizikó és kockázat, és igen rosszul is elsülnek a dolgok. Sőt ha rólam van szó, legtöbbször rosszul alakul sok minden. Most is csalódtam, mert túl hamar ítéltem meg valakit. Van egy fontos személy az életemben, akiben hatalmasat csalódtam, mégsem akarom elengedni. Megéri lemondani róla vagy elveszíteni, az önbecsülésünk vagy az egónk miatt? Hiába van, hogy nem mi követünk el hibát, mégis van, amikor kezdeményezni kell az első lépést a kibékülés felé. Az én sztorimban csak az a szépséghiba, hogy megszerettem volna beszélni, azt ami miatt "haragszok" és ez szó szerint hidegen hagyta az illetőt. Sőt még....Mindengy, a lényeg, hogyha úgy érzed, akkor tudj belátni, megbánni, bocsátani és bocsánatot kérni. A legnehezebb és néha mégis a leghelysebb döntés, hogy tudj elengedni és lépni.
u.i.: kissé zavaros lett a bejegyzés, de rátok bízom az értelmezésést, azonban egyet mindig tarts szem előtt: Mindennek az alapja a kommunikáció!
Netti
