Hol a mosolyod?
Hová tünt az öröm a szemedből?
Hol a boldog lány?
Csupa-csupa jó kérdés. A napokba egyre többször teszem fel magamnak ezeket a kérdéseket. Nos ha te is hasonló helyzetbe vagy arra gondolj nem vagy egyedül. Hát igen ez, nem valami sokat segít rajtad. Mert igen is ki kell magadból önteni a bánatot, a keserűséget. De ez nem tarthat sokáig! Ha csalódás ér az életben, normális az utánna következő "depizés". Azonban eljön az idő, hogy azt mond, hogy nem. Az élet rövid ahhoz hogy elvesztegesd! Nehéz, de lépj tovább, mert megéri. Ennek az idézetnek ismeretlen a szerzője de szerintem nagyon igaz(kivéve az eleje, mert rajtam nagyon sokszor segít hogy ha elmondom valakinek az ügyes bajos dolgaimat) és nekem nagyon tetszik, nos gondold át, és utánna állj fel és lépj túl:
"Ha majd az életben fáj valami nagyon, ne mondd senkinek, hogy kacagjon azon. Borulj a párnádra egy csendes éjszakán, s ott sírd ki magad, szívből igazán. Mert ha az életben boldog akarsz lenni, meg kell tanulnod tűrni és szenvedni. Csalódni kell, hogy újból szeressünk, gyűlölni kell, hogy boldogok lehessünk. Meg kell tanulni nevetni, sírni, valakit elküldeni, visszahívni. Csalódni kell százszor, ezerszer, hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"
Netti