Tengap volt az osztálykirándulás (két osztály). Hm. érdekes volt. Vagyis az elejétől:
Az uticél Nyíregyháza volt. Az állatkert, a tájház és megálltunk a parknál. Volt ami nagyon tetszett és volt amikor a sírógörcs keringetett. Alapból sírva kezdtem a reggelt. Az előző bejegyzésemben olvashattatok az osztály fontosságáról. Nos én pont attól kaptam meg minden szépet akit megvédtem. Szóval az osztálytársaim előtt kihullott egy köny a szememből (ciki mi?), de azért mert velem még senki nem beszélt úgy mint ő. Azt a hangnemet még senki nem engedte meg magának, azzal a leereszkedő és gúnyos hangnemmel. Hát a lényeg az, hogy az osztálytársaim megvédtek, és mosolytcsalogadtak az arcomra, ami nagyon jól esett. Persze folytatódott a rivalizálás, habár én nem akartam erre pazarolni az osztálykirándulást. Ha az előző írásaimat olvastad, akkor képben vagy arról a bizonyos fiúról. Akkor feltudtam volna robbani amikor vele volt, hogy engem bosszancson. Igen talán rájött a fájó pontomra, ő meg ez a weboldalam. Aztán az állatkertben sikeresen eltévedtünk, majd szlovák fiúk elnavigáltak minket (nos hálás köszönet). Azonban volt kötülbelül 10 másodperc, amit kiemelnék, és amire azt mondom a kirándulás fénypontja volt. Amikor áltunk a tájház kapuja előtt, ami úgy nézett ki mint a bejárat, eljött mellettem Ő. Nos vissza olvasva elég betegesen hangzik, de egyszerűen nézzétek el nekem, soha nem éreztem így senki iránt. Igen, pedig már az Lb-től is megkaptam, hogy rám sem ismer, hisz régebben olyan voltam, hogy sohasem adtam fel semmit. Hát ezt se, de sajna az érzés amikor meglátom, vagy meghallom felülkerekdik rajtam. Hűha, tényleg pszichiáteri eset vagyok. De komolyan, ami az egész bejegyzésnek a lényege:
Jól gondold meg kit védsz meg kielőtt. Stay true to your heart.-hű maradt a szíved. Ami annyit takar, hogy akárkivel találkozol.....hm. a többit a fantáziátokra bízom.
u.i: remélem senkit nem ilyesztettem el a weboldaltól se magamtól, nos igen nem is az én életem lenne, ha ez a nap se ilyen bonyolult: