utóhatás

Nos igen....ma már én is nehezebben bízok meg emberekbe. De ezt saját káromon kellett megtanulnom. Beszélgettem ismerősökkel, haverokkal. Nem nagyon gondolkoztam azon, hogy amit elmondok magamról, pár nap múlva másoktól hallok vissza. Ma már én is megnézem, hogy kivel állok szóba. Nem akarok kellemelenül kijönni helyzetekből, főleg hogy senkinek semmi köze semmihez. Néha, (napjainkban egyre többször) legszivesebben futnék. El innen. Hogy hova, az nem érdekel, csak el. Amilyen emberek körül vesznek, az attól rosszul vagyok. Az állandó kavarás, és kétsznűség nekem már sok.

Ez a bejegyzés elég zavaros lett, de a lénnyeg: hogy nagyon gondold meg,hogy ki előtt mondassz mit. Mert ha nem akarsz úgyjárni, mint én: hogy körülállnak és számonkérnek. Akkor kerüld el a kétszínű embereket.Hogy hogyan? Az jó kérdés.