Hosszú idő után először érzem azt, hogy jól vagyok. Jól akarok lenni, és talál jól leszek. Ha nem is most, de egyszer biztosan. Talán majd eljön az is. Valamikor el fog, el kell jönnie.  Amikor első nap belépek majd az iskolába, mindenki megfogja kérdezni, hogy hogy vagy. Az emberek 80% nem is vár rá választ. De én azt fogom mondani, hogy köszönöm jól. Mert ezt várják el.

Van, hogy egyszerűen csak tovább kell lépni. Vannak dolgok amik, elmúlnak és hiába minden erőnkkel azon lennénk, hogy megváltoztassuk nem fog menni. Nem megy, mert elmúlt és vége lett. Követünk el hibákat, amiken csak egyszerűen át kell lépni. Most ezt teszem. Magam mögött hagyok minden olyan emléket, ami egyszer bántott. Most jön egy új év, egy új eséllyel. Amit meg fogok ragadni. Minden szálhoz kapaszkodni fogok. Utolsó általános iskolai évemet fogom tölteni és azt akarom hogy visszagondolva semmit se bánjak meg. Egyszer élhetem át minden egyes napot, hát éljem úgy át hogy szépen gondoljak vissza rá. Egyszer fogok középiskolába felvételizni, egyszer fogok nyolcadikosként járni a folyosón. Ez is elfog múlni, de ennek az évnek az emllékét őrizni akarom. Hordozni, azokkal amikre szépen gondolok:

Netti