Felfogás kérdése. Azonban, ha mindig csak azt nézzük, hogy mi az ami elmúlik, ami más lesz, akkor elfelejtjük nézni a dolgok szép oldalát. Próbáljátok megkeresni a rosszban is a jót! Közhelyes? Könnyű mondani de más e szerint élni? Ez már unalmas? Igazatok van! Egytől egyig igaz mindegyik, azonban ha nem múlik el valami, akkor hol lenne a helye az újnak. Értitek már? A régebbi olvasók remélem hogy emlékeznek, a kiskertre. Lehet, hogy sokan már unjátok a metaforáimat, de nem tudom magam máshogy kifejezni:
Egy kismadár szállt az égen, mikor elhaladt egy darab föld felett. Egy darab föld, mi egykor az otthont jelentette. A béke, a megnyugvás, a biztonság már semmivé vállt. A kismadár épp fészke felé tart, mikor észre sem vette, hogy egy aprócska mag hullott ki csőrei közül. Csak egy mag, mi apró és jelentéktelen. Vagy mégse? Ugyanis a kismadár, abban a bizonyos kertben lakott. Ott, hol minden virágzott még egykor. Majd jött egy végső vihar. A szél elfújta az utolsó fűszálakat, a víz kimosta a talajt, az eső a föld alá verte a virágokat. Ez a madárka, már régen elhagyta e tájat. S míly irónikus az élet. E szem mag, mi földbe esett abból a bizonyos viharból maradt hátra, s most ismét a kiskert talajában. Földalá került, s talán kap egy új esélyt, még egy reményt a jobbért. Vége lett az előző kert szenvedésének, vége kellett hogy legyen, hogy nyílhasson egy szebb, melyben nem lesznek eső könnyek!
Netti