Lehet, hogy furcsálni fogjátok, de megint lényegébe az álmokhoz és álmodozáshoz fogok eljutni. Sajnálom, ha valakinek ezzel csalódást okozok. Ha átérzed az írásaimat, vagy neked is tudtam ezzel segíteni ezzel, akkor megérheted, hogy az életemből hozok példákat, legalábbis próbálok. Ugyanis nehéz. Az én jelenlegi állásom vagy gondolkozásom alapján arra jutottam, hogy sokszor egy problém nem más mint egy hatalmas labirintus. Vagyis ezt úgy értem, hogy ha van, hogy nem is találod a kiutat, a végén meglesz és kikerülsz belőle, vagy ha nem is, már a jó uton fogsz haladni. Ha valamit reménytelennek és teljesen kizártnak is hiszel, ne add fel. Kapcsolódj ki "x" időre, és hidd el tiszta fejjel ráfogsz jönni a megoldandó problémára, legyen ez bármi. Jogosan tehetnétek fel a kérdést, hogy na és mi van azzal aki nem jut ki abból a bizonyos labirintusból....Hát igen, erre nekem is nehéz mit írni, mivel valahogy mindig próbálunk optimisták maradni. De az élet nem csak fekete és fehét, vagy épp napos és felhős. Vagyis ha úgyérzed, végképp elvesztél, akkor sincs így. Midig melletted lesznek a barátaid és a családod. Mert a remény az sohasem fog meghalni.
Igen, az eredeti téma. Hát a cím az nem lett túl találó, de valahogy ezt érzem. Lépni akarok, de nem tuoódom merre. Most értem el arra a pontra, hogy miért is "búslakodok"? Így utólag belátva sokszor nekem az írás volt "a mentőhajóm". Azonban nem lehet egy állarc mögé bújni. Most jöttem rá, ami alatt a bejegyzést írtam, hogy ha valamit akarok, lépni is kell, és nem csak álmodozni, vagy tervezgetni, mert abból semmi sincs. Nektek se tudok mást tanácsolni: Légy önmagad! Ne rejtsd el azt aki vagy! Nem kellenek álarcok, hisz ki az akinek nincsennnek hibái!?
u.i.: Visszaolvasva, elég hosszadalmasra sikeredet a cikk, és amikor a címet írtam merőbe nem ez volt az elképzelésem (tartalmilag). Azért remélem, hogy átjött aminek átkellett:
Netti