Sziasztok. Azt hiszem még nem késő visszatalálnom önmagamhoz. Szörnyen sajnálom, a kihagyást. Nekem a pár nap heteknek tűnt. Most azonban rájöttem, hogy akármi van velem az írás, mindig mellettem marad. Megmarad, és igazán az enyém. Legszivesebben csak írnék, dőlnek belőlem a szavak és az érzések. Azonban nehogy azt higyjétek, hogy egyszer van kedvem, máskor nincs az oldalhoz Ezt az egészet kezelhettem volna úgy is, hogy senkinek fel se tűnik, de pontosan hogy hangot akartam adni neki. Annak, hogy vannak hullámvölgyek. Mindeninek lehet rossz időszaka, amikor az a jó, hogyha egy kicsit "visszavonul", visszahúzódik az ember. Van aki, ekkor éli ki magát igazán és pörög ezerrel. Én szünetet hagytam magam körül. Most feltöltődtem, és készen állok a továbbiakra. Remélem megadjátok az esélyt:
Netti